Én vagyok a rendező

Visszanézve a blogom elég depressziós bejegyzések voltak.. és talán most érkezett el az idő mikor azt mondjam, ÁLLJ. Ez az én életem, mindig is büszke voltam arra hogy én irányíthatom (persze vannak befolyásoló dolgok) és NEM fogom engedni senkinek hogy egynél több alkalommal bántson.

Nagyon fáj ami történik, de annyi fájdalmat okozott már nekem, hogy ezt már nem tudtam elviselni, és tisztában vagyok vele hogy én sem voltam ártatlan, de én legalább beismertem a hibáimat. Örökké fog hiányozni az életemből hisz ezt a személyt imádtam. De nem gondoltam volna hogy ennyire kifordul magából. Ráadásul ő már le se szarja a barátságot, szombat délután 5re beszéltük meg hogy átbeszéljük a dolgokat kelenföldön, negyed 6kor hívtam, nem vette fel. Hívtam momo-t hátha késik a vonat vagy lekéste, közölte hogy nem is mondta hogy ma találkozunk pedig megígérte hogy megkérdezi melyik vonattal jöjjön hogy 5 körül találkozzunk. Ezek után.. egy ember akármennyire teperhet egy barátságot ketten lehet megmenteni.

Kétség kívül nagyon hiányozni fog, de nálam egy embernek egyetlen esélye van, ő meg vagy 100at kapott és megkaphatta volna a 101-et is. Még fenn tartom a gondolatom hogy beszélek vele, de szinte lehetetlen mert minden buliban részeg és beszámíthatatlan (utalok arra, mikor dsen izomból ellökött magától, majdnem leestem a lépcsőn pedig csak megvakargattam a hasát és megfogtam a kezét, valamint alig láttam bármit is hála az A vitamin hiánya okozta farkasvakságnak) a találkozókra meg nem jön el. Pedig a gondolataim megvannak és a helye a szívemben.

De beszéljünk kicsit jobb dolgokról. Olyan emberek vesznek körül akiknek hihetetlenül örülök, és egyszerűen pumpálják belém a boldogságot. (mostanában elkél). Ahogy leérettségiztem, és vége a nyári tanfolyamnak, mindenkivel ezerrel találkozom és jól érezzük magunkat, ez alól egyetlen maszatka sem kivétel ! (Ł)

Az életemnek Én vagyok a rendezője, és én tudom kivel szeretném forgatni ezt a filmet.. :]