másodpercek.

A világ annyira fel van gyorsulva hogy néhány dologra fel sem figyelünk. Ülök a szobámban, nyomkodom a számítógép billentyűjét, ami egyenletes ütemben kopog, majd egy pillanatra megállok. Egy hangra leszek figyelmes, ami az ember mindennapjaiban úgy beolvadt a tudatunkba, hogy nem is figyelünk már rá. Az órának másodpercmutatója.. Egyenletes kattogása, ami jelzi hogy minden pillanatban egy másodperccel többet tudhatunk magunk után. December 23-a van, holnap karácsony.. Kinézek az ablakon, a sors nem ajándékozott meg minket fehér karácsonnyal, de a remény hal meg utoljára, még sok idő van holnap estig. Rengeteg másodperc.

Ma pont két hete egy ember aki addig egyik legközelibb barát volt, csak azért megutált mert nem tudtam elmenni a szalagavatójára, úgy köszönt el, hogyha nem leszek ott pénteken, akkor soha többé ne keressem, én azóta is ehhez tartom magam. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt az egészet.. de minden igaz barátomnak köszönöm hogy a hátamon tátongó hatalmas késnyomot próbálják eltüntetni.

Karácsony, holnap.. a szeretet ünnepe. Ma már elvesztette az emberek szemében a jelentőségét, mindenki az ajándékért ácsingózik mert karácsonykor mindig ajándék van a fa alatt! Hű, na és? Én direkt ezért nem kértem semmit, én nem a formaságoknak akarok élni, hanem az érzelmekért, szeretetért, amit valljunk be, ma már nagyon kevés ember tud igazán kimutatni, főleg mikor azért dobnak el mert valamit nem tudtál megcsinálni. Gratulálok, emberiség.

Utolsó bekezdésem ellenére, szinte legfontosabb dolognak tartom hogy annak a személynek lesz holnap a születésnapja aki az életemben hihetetlen nagy szerepet tölt be, és tiszta szívből tudom szeretni őt, aki még egyszer sem vágott át, mindig megmondja az igazat a szemembe.. Mazu.

Boldog békés, legfőként szeretetteljes karácsonyt kívánok mindenkinek.

Koi~