karácsony szenteste.

December 24, reggel számomra hajnali időpontban volt a kelés, reggel 8 órakor. Kitakarítottuk az egész lakást, felporszívóztunk, letörölgettünk, felmostunk, fadíszítés, satöbbi, nem fogom részletezni ezeket a finomságokat :Đ 1kor neki álltam anyának segíteni a kaját megcsinálni, sütöttünk főztünk, és futó lépéssel, de tökéletesen elkészült minden 2 órára, mikorra is az egész familia betoppan hozzánk. Nagyszülőknek segíteni, 6 felé szakadni, de mégsem tudtam idegeskedni ezen az egészen mert ez a szeretet napja, és nagyon ritkán van együtt a nagy család. Természetesen elég nehéz, mert 6an 9 felé beszélnek, és mindenhova tökéletesen odakell figyelni válaszolni, szóval kapkodjuk ide-oda a fejünket bátyámmal. Elkezdődött a nagy ebéd/vacsora, mert teljesen elnyúlik a délutánba az étkezés, nem az hogy sokat ennénk, csak mindenki órákig tud mesélni a másiknak, de leginkább minket fiatalokat faggatnak.

Direkt megkértem anyuékat hogy semmit ne vegyenek nekem karácsonyra, mert nekem nem erről szól ez az ünnep, mégis kaptam.. egy ezüst nyakláncot. Még a 16. születésnapomra anyutól kaptam egy medált, de nem volt mivel hordani, és most kaptam hozzá a láncot is amivel kiteljesedett. Szeretem.. És hálás is vagyok a szüleimnek.

Ezúton is szeretném mindenkinek megköszönni aki kellemes ünnepeket kívánt, nekem ez nagyon sokat jelent, hisz gondolnak rám. Én is megpróbáltam mindenkit felköszönteni, remélem sikerült is így tennem. Egy embert kivéve, sokáig gondolkoztam hogy írok neki egy sms-t, vagy levelet, még nem belinkelték a blogják amiben engem szid, és minden hiba rám lett kenve. Kérdezem én, ennyit jelent a karácsony neki, mikor úgy köszön el hogy:
" Na Boldog Karácsonyt bmeg...........^^ "

Ez háborított fel leginkább hogy a karácsonyt, a szeretet ünnepét így kezeli. Mert nekem igenis fontos ez a nap és tisztelem. De hát ő dolga.. lenne még pár hozzáfűznivalóm, ami igenis kikívánkozik belőlem, hisz ha úgy vesszük, ez a saját blogom és azt írom le amit én gondolok. És ez a tegnapi komment háború egy másik személlyel elég furcsa dolgokat íratott le a blog tulajdonosával amit nem tudok megjegyzés nélkl hagyni.

"másrészt én nem taszítottam el senkit",
erre mit is mondjak... inkább idézem. "ha nem leszel ott pénteken akkor soha többé ne keress".

ha ez nem eltaszítás akkor mi?

"ennyi erővel milyen barát az, aki ezt nem nézi el nekem?"
olyan barát voltam aki egész nyáron lenyelte a hülyeségeit, akinél aludt heti rendszerességgel, aki lenyelte hogy mindig olyan smseket küldött neki hogy felvágtam az ereimet, meg hasonlóakat, mindezt rámfogva, szeretem a metrókat, és utána fél napig nem lehetett elérni, én meg halálra idegesítettem magam, aki mikor ellene fordult az osztálya, mindig nap küldte az smseket és hívta hogy minden rendben van e..
tényleg csapnivaló egy barát voltam..

most a blogból idéznék :

"Meguntam már hogy, mindig én kérjek elnézést. Nem fogok többet!"

Emlékeim szerint az összeveszések 99%ban én közeledtem hogy ne legyünk többé haragban, és személyes véleményem szerint ha valaki hibázik akkor nem a másikat kell várnia hogy jöjjön és bocsánatot kérjen a szinte semmiért..

"Abban vagyok csak biztos, hogy én érezhetném magam elárulva."

Tényleg..? ja jó, ha csak neked szabad..

"..akinek mindössze annyi baja volt, hogy valaki nem ment el a szalagavatójára. Nem, nem ennyi volt a bajom, lehet megtudni! Csak már meguntam a folyamatos lemondást utolsó pillanatban, egyszerűen én már nem éreztem fontosnak magam a szemében."

Ja jó, hogyha ezt te így eldöntöd hogy te már nem is vagy fontos a szememben.. rendben, nehogy már a saját érzéseimről én döntsek. És látszik mennyire megértő vagy, mert képzeld, iskolaidőben alig találkoztam valakikkel, és ez a jelen időre is érvényes [ezt már ezerszer elmondtam, ha nem többször], mert nagyon elvagyok foglalva. Mintha nem mondtam volna neked hogy minden nap 5re érek haza a suliból, és akkor volt a nyelvvizsgára való felkészülési időszakom.. Másrészt te Százhalombattán laksz, esélytelen volt hogy találkozzunk, ha találkoztam is valakivel, azok csak sulisok voltak, vagy akik közel laknak hozzám pesten...

rohadtul úgy érzem hogy te nem értesz meg engem, belehet mesélni hogy nem voltál fontos nekem, de akkor miért kerültem majdnem kórházba mikor szépen eldobtál magadtól cicabogár?:]

Najó nem idegesítem tovább magamat, csak már rohadtul kikívánkozott, nem érdekel hogy milyen dühös blogbejegyzést kapok erre vissza, ezek az én gondolataim voltak, én szemszögem, remélem ezek után kicsit magadba nézel mert nem minden úgy van ahogy kegyed makacsul azt hiszi..

Kojkoj~