I will fight, one more fight..

Mintha minden azon lenne hogy hogyan tegyenek tönkre. Nem részletezem, de mostanában minden baj. Mai napom is katasztrófa volt, annyira kiakadtam hogy sírva szorongattam a körzőt hogy megint hülyeséget csináljak, de végül kisírtam magam és egy barátnőm vigasztalt. Meglepődött hogy elsírtam magam.. engem is meglepett. Valahogy egyre nehezebb minden, mindenki most kap észbe hogy alig van hátra pár hét, gyorsan még írjunk dolgozatokat. Csak azt nem veszik észre hogy annyira leterhelnek minket hogy idegroncsok leszünk a végére. Ha nem épp 4 órás vizsgát írok akkor épp tanulok a másnapi dolgozatokra. Lecsesznek ha nem tanulsz, és kipihened magad (relatív, alszol 6 órát) és azért is lecsesznek ha alvás helyett tanulsz.
Kérdezem én, mit csináljak?



"Tehetetlenül nézet, ahogy a penge felemelkedik, hogy a következő pillanatban belé vágódjon és ő nem tehetett mást csak sírt. Sírt a fájdalomtól, ami a lelkét mardosta, a kétségbeeséstől és a félelemtől, amik a napjait jellemezték. Már várta, szinte kívánta a halált. Az örök nyugalmat… a szabadságot."




K~