2010. október 17., vasárnap

"Like its her birthday"


Nos.. Nem is tudom mit írjak csak úgy írni van kedvem. Szeretem ezt a számot, jó hangulata van, eltudom napokig hallgatni, és az csak plusz hogy miyavi is gitározik benne.. na jó csendben vagyok. xD Fogalmam sincs mi legyen jövőhéten, anyával megint "összekaptunk" = lebaszott a semmiért. Így nem tudom hogy menjek el nsre pénteken és kocsmázni szombaton.. na sebaj. Holnap elviekben elveszik a gépemet mert rossz voltam, oké csak azt mondják meg mikor és mit csináltam .. xD jóó nem érdekes. ez most egy elég tróger bejegyzés lett, igazából kurvára nemezt akartam leírni, nembajjjjj.



Ennyii.


az élet egy jóó nagy játék, és én szeretek játszani.

2010. október 15., péntek

Elfelejtett dal



visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
míg csak élnem kell
sose lesz másképp
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés
az a búcsú szó
amivel elmész
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

teli voltunk élettel
szabad volt a szívünk
és én úgy hittem
sose kell félnünk
hova lett a boldogság
hova a sok álom
és ami nincsen már
miért kell
hogy fájjon

nem számít, hogy
hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
amíg csak élnem kell
sose lesz másképp

nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

hány év múlt el
és még mennyi kell ahhoz
hogy újra kezdjem el

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

Annyira megfogott ez a dal.. annyira elgondolkoztat. Mostanában ilyen napokat élek, merengek minden szabad pillanatomban a múlton, hogy mennyire szép pillanatokat éltem meg eddig, annak ellenére hogy még csak 16 éves vagyok. A rossz pillanatok valahogy az idő múlásával elfelejtődtek, képes az ember újabb esélyeket adni a másiknak. Egyrészt vágyik a régi dolgokra, de élvezi az újat. Én legalábbis így vagyok. Hiányzik a "régi" társaság, de szeretek Tomiékkal is lenni, mert iszonyat jó velük is. Teljesen szétesett az ami régen volt, és aki nem lépett tovább az talán most csendesen sír hogy mi történt, hogy ez lett. De tudunk segíteni, hisz egy egy kedves szó, és máris felidéződik a másikban a boldog pillanatok halmaza. De nem várhatjuk el hogy ismét minden a régi legyen. És ez így van jól. Ne felejtsük el azokat, akikkel egy fél éve sülve-főve együtt voltunk, de adjunk teret az új ismeretségeknek is.

Tudom most ezer meg egy ember támadhat engem hogy mit képzelek, meg satöbbi, igen ez az én személyes véleményem, nem tudom még hányszor kell elmondanom, mindenkinek van egy saját személyes véleménye, és én nem hiszem hogy bajt csinálok azzal hogyha a blogomban közzéteszem a gondolataim.

A minap befejeztem egy fanficet, lényegtelen hogy kikről szólt, inkább a belső mondanivalója.. Nem sok íráson tudok igazán sírni, de ez a fic annyira meghatott hogy fél óráig nem tudtam mást csinálni mint összegubózva sírni. Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy aki tudja hogy fontos számomra, annak elszeretném mondani:

Szeretlek.


Koi~