Annyira sok gondolat kavarog most benne.. de érzem hogy pont ugyanolyan bejegyzés lesz mint az ehez hasonló, azt várom hogy ilyen féloldalas lesz, de alig lesz 10 sor..
Mielőtt bárki azt gondolná hogy depresszió, nem ez nemaz, csak elgondolkozás. Filozofálás, amit eléggé nem bírok, de ha rámtör akkor nemtudok menekülni előle.
Emberek.. Mindenki tudja hogy saját élete van mindenkinek, de talán nem is gondolunk bele hogy az mennyire saját, és mennyire csak rá vonatkozik. Az az övé, amit ha megoszt bárkivel, egy ici-pici részt elmond a saját dolgából, akkor megtisztelve kéne érezzük magunkat, de nem.. valahogy mintha természetesnek vennénk hogy igen elmondom hogy ez meg az történt velem, és a másik ezt leszarom módon továbbadja másoknak, így olyan emberek ismerhetnek meg, akiknem nem szeretnél "kitárulkozni". Senkinek semmi köze ahoz hogy én milyen vagyok, hogy miket csinálok, csak azoknak akiknek elmondom. Mert akiknek én, saját akaratomból mondom, abban az emberben akkor megbízom.
Bizalom.. Engem személy szerint édesanyám arra tanított, hogy senkibe nem bízzak meg ha jót akarok magamnak, és nem akarom hogy az emberek kikészítsenek. Igaza volt..... van. Sajnos, olyan embernek születtem aki szereti elmondani a dolgait, és valahogy mindig megtaláltam azokat az embereket akik a titkot úgy kezelték mint a publikus dolgokat. Ezt meghintve egy kis szarkavarással. Nem egyszer sírtam el magam az ilyen dolgokon, és kérdeztem, miért mindig én? miért mindig velem? Egyszerűlenne a megoldás, befogni a pofám, de úgy hogy soha nem szólalok meg többet, bár van egy olyan sejtésem hogy még így is menne a kavarás.
Barátok.. Ide.. nagyon nehéz belekezdenem mit is szeretnék leírni. úgy gondolom sok barátom van, de olyanok, akiknek feltétlenül bármit elmerek bármikor mondani.. annál kevesebb.. Nehéz, nehéz összefoglalni mit szeretnék ideírni.. Igazi barátok, akik átlátnak a cukormázon, belátnak a felépített maszk mögé, ami állandóan csak mosolyog. Mert igen, így próbálom mutatni hogy minden rendben, hogy csak mosolygok, miközben nagyonis sírni lenne kedvem. Szeretem a barátaim. Ezt gondolom.
Tudom előre hogy sértődés lesz valaki részéről, bár nemtudom hogy ki olvassa és ki nem olvassa a blogom..
Jelenleg nem nagyon jut több minden eszembe, csak hogy kiemeljek pár embert.. akik nélkül nem tudok élni.
Ayu ~ Mazu ~ Chibi ~ Ruru ~ Uzu ~ Ritsu ~ Bel
Koi voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése