belülről mardos

vasárnap megbeszéltem vele hogy találkozzunk végre csak kettesben szombaton.. teljesen beleéltem magam hogy egy egész napot vele fogok eltölteni.. szerdán, mint mindig én írok rá msnen
szia n_n
szia
miujs?
szombaton nem veled találkozom hanem d**vel. [cenzúra direkt van]
jo...


ezzel le is rázott, még ha csak kettesben találkoztak volna megértem hisz szerelmes de nem.. nem kettesben voltam és nem értem miért fájt volna hogyha én is ott vagyok hisz akik ott voltak mindegyiküket ismerem és jóban is vagyunk...
2 napja egy közös ismerősünk tanácsolta hogy ne én írjak rá, ha úgy szeret mint ahogy elmondja biztos rám fog írni.. ez már két napja nem történt meg..

múlthét szombaton vettünk közösen egy félbetört szivecske nyakláncot ami jelképezi a barátságunkat.. a mostani szombaton ejtett találkozójukon készült képek nemrég felkerültek, és nincs itt a nyaklánc..


hihetetlenül fáj amit velem csinál.. miért? miért nem tud megbecsülni?

burst into tears~

megint kidobott, és már nehezen viselem el ezt az egészet. elvileg ma beszéljük át, de nem tudom, már annyiszor bántott meg hogy már semmit sem tudok. elmondom az érveimet gondolataimat aztán ennyi.. amint vége lett a beszélgetésnek mentem tanulni, 3 körül fejeztem be, akkor is csak azért mert belázasodtam.. mindig ez van ha valaki így bánik velem bár egyáltalán nem jellemző hogy ilyen viselkedést kapjak. reggel elaludtam az első órámról, kis hőemelkedéssel rohantam be és közben mondogattam hogy ÚRISTEN ÉRJEK BE NEM EZÉRT TANULTAM HOGY LEMARADJAK!!!!!! végül is tökéletesen beértem, megírtam a dolgozatot, és onnantól minden nyugis volt..

kíváncsi vagyok~

miért~

Nagyon aggódom.. ma műtötték meg a nagymamámat és semmit nem tudok róla.. összevissza telefonálok és SEMMI.

utálom ezt a helyzetet...